Meg nem született álom vagy még,
Lelkem egy édes oázisában,
Hol már tündérek készítik
puha nyoszolyádat.
Csak egy mosolyogtató gondolat vagy,
Jövőmnek csöpp értelem-adója,
De mintha már karomba ringatnám
gyenge tested,s hallanám gyöngyöző
kacajod,mely anyai szívemre
balzsamként hat.
Fiam lesz,őszinte,s szelíd. Az élet
durva feketéjén, reményt adó fehér folt.
S békés. Mint tavaszi szél a pitypang-rét
felett.Nem lesz durva,erőszakos,szemtelen gyerek.
Anyjához bújik majd,s kesereg.Sír mert rosszak
az emberek,s ő jobbá akarja tenni e süllyedő világot.
Benne élni fog a tett-vágy,a néma,harc nélküli győzelem.
Meg nem értett lélek,világnak kirekesztett árvája,kit
az anyja mindig,mindig,haza várja.
S még meg sem születtél,de lám
álmok-hálóját szövöm rólad
kisfiam….De jön idő,mikor
fáradt kezeim,imára érted összekulcsolom,
s fohászkodok érted,érted,mert tiéd a győzelem….
A kisfiúé,aki virágok közt született.
5 hozzászólás
Nagyon szép képeket jelenítettél meg ebben a versben; kívánom, hogy tényleg megérkezzen hozzád az a kisfiú! 🙂 Én is várok még az enyémre, persze lehet kislány is 😀
Üdv: Kalina
Ó,hát akkor neked előre is sok boldogságot és jó egészséget!:)
Remélem majd egyszer én is leszek ilyen szerencsés állapotban:)
Légy olyan boldog kicsi fiaddal, családoddal, ahogy megálmodtad. Az anyaságnál nincs boldogabb és nemesebb feladat. Életre szóló boldog ajándék, a nehézségeket a szeretet itt győzi le igazán!
Szép versedhez is gratulálok!
szeretettel-panka
Nagyon szépen írod le vágyadat, beszélsz Róla, gyöngéden, szeretetteljesen. Megható!
A legjobbakat Neked, sok boldogságot Vele. Szívből kívánom!:-)
Szeretettel:Selanne
Nagyon köszönöm mindenkinek!Igen,ez a legnagyobb álmom,hogy családom legyen,akik mindig számíthatnak rám és én is rájuk:)Remélem minnél elöbb eljön ez az idő.