Christian Morgenstern: Evas Haar

Evas Haar

Als wie ein Feld, das erstes Licht ereilt,
sind deines Hauptes wunderblonde Wellen :
Ein sanfter Morgen scheint ihr Gold zu schwellen,
darauf der Sonne Auge zögernd weilt.

Nun flammt es auf, als kam’ es Purpur malen, –
ist es der Mohn, der heimlich in ihm wohnt?
Doch wann der Abend naht mit kühlem Strahlen,
so ruht es wieder blass, wie keuscher Mond.

Christian Morgenstern

Éva haja

Mint mezőn, mit elért az első fény,
fejeden csodás szőke hullám csillan:
Egy szép reggelen, mint arany megvillan
Nap hajadon, mint fénylő tünemény.

Fellángol úgy, mintha lilát festene,
mákvirág titokban benne lakott?
De ha hűvös sugárral jő az este,
halvány lesz ismét, mint a tiszta Hold.

Szalki Bernáth Attila