Tépett virágok
Kik elhagyják zöld lombhazájok,
Szegény, bájos, szerény virágok,
Kis nefelejcsek, ibolyák!
Nem zeng köröttük már madárdal,
Nem játszadoznak napsugárral,
— Lányölben ülnek — utczasárban,
Míg értük nyúl a nagy világ.
Hideg álharmattal leöntve,
Éles drótszállal megkötözve,
Ártatlan éltük alkonyán,
Letépve, végsőt illatozva,
Mosolygnak a vevőkre sorba, —
Mint a ki őket idehozta:
A szép virágárus leány.
Kovács Norbert: 1874 – 1946
Abgepflückte Blumen
Die ihre Laubheimat verlassen
die armen bescheidenen Blumen,
kleine Vergissmeinnicht, Veilchen!
Kein Vogelgesang mehr rundum sich
und spielen nicht mehr mit Sonnenlicht
in Mädchen schoss— in Straßenschlick,
bis die Welt nach ihnen greifen.
Mit kaltem falschen Tau gegossen
und mit scharfem Draht verflochten,
in Zwielicht des kurzen Lebens,
abgepflückt, Ende dem Duftleben,
sie lächeln an den Kunden eben
als die, der sie hier auch bekleben:
Die schöne Floristin Mädchens.
Fordította: Mucsi Anatal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szerethető, kedves sorok a kis virág életéről.
“Letépve, végsőt illatozva,
Mosolygnak a vevőkre sorba, ?
Mint a ki őket idehozta:
A szép virágárus leány.”
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…