Ahogy sodródnak a falevelek
úgy sodor a zaj, hengergetnek
az úton, porba mártott tollal
írok hetedhét-határon túlra.
Isten észrevette, amit én nem,
csontporhó éjfekete gyászban
hull a Földre, gyűlnek a sebek,
senki nem mondta, mi az igaz.
Hazug és becsapós szó ringat
és elborít, mint valami felleg
rászabadul, árnyával keserves
reggelekre, ha indul a holnap
hosszú sorokban, visszafele.
Simára koptatott szavakkal
a remény nyakát is kicsavarták,
mint a fákat a tomboló vihar.
Figyelj jól, ketté válhat a tenger,
ha nem, sodródunk visszafele.
16 hozzászólás
Kedves Ica! A mai hazugság áradatban az ember gyakran nem lát tisztán: mi igaz, mi hamis. Figyelmeztetésed mindannyiunknak szól, a bibliai kép erejével mutatva hová vezet ez a folyamat! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Nagyon örülök, hogy mindig érzed, hogy miről írok, mit, miért és ezt nagyon szépen köszönöm.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica! Keserű korkép a versed, de igaz. Sajnos, kevesen "figyelünk", csodára várunk, csodák pedig csak a bibliai időkben léteztek. Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen a soraidat. Örülök, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Hozod a formád, amit nagyon szeretek ennél a versnél is.
A központozáson az elején változtatnék, de úgy döntöttem, hogy nem piszkállak, elfogadom így, mert elvitt megint tartalmad a rendkívüli képekkel.
Csodádra járok. Még hogy "a remény nyakát is kicsavarták"?
Na, azt még körbejárom, mert ugyebár nem halhat meg, csak utoljára, az pedig reményeim szerint még messze van. 🙂 Fejbe kólintott ez a képed. 🙂
Tartalmas a versed és üzenete.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin.
Mindjárt az első sor után elmaradt a vessző, tudom, sajnálom.
Örülök, hogy értékeled a versem mondanivalójának képi megjelenítését. ( ha mindig nem is úgy sikerül, ahogyan szeretném) Egy kicsit valóban erős lett a remény "megcsonkítása" de őszintén felháborít, ha elveszik az emberektől a reményt is, és Ők belefásulnak a "csodavárásba).
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Sok mindent elmondtál ezzel a szép verssel.
Hosszasan ácsorogtam a következő képnél:
"Simára koptatott szavakkal
a remény nyakát is kicsavarták…"
Mindig meg tudsz lepni, újra és újra. Nagyon tetszik!
Ölellek 🙂
Ida
Drága Ida!
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem.
Úgy érzem sokszor, hogy hiábavaló már a remény is, kkülönösen ebben a helyzetben.
Szeretettel ölellek.
Kedves Icu! Csattanóval a végén nagyszerű remény vers. Bizony a föld sebeit gyógyítani kellene, de ki törődik manapság vele, talán úgy mint Te figyelem felhívó verseddel. Mindig megcsodálom szép verseid. Szeretettel. Éva
Köszönöm Évikém a kedves soraidat!
Szeretettel ölellek: Ica
El nem tudom képzelni, hogy lehet ilyen könnyeden, "elegánsan" írni szomorú dolgokról.
Asszem, ez valami különleges adottság, különleges "tudomány".
szeretettel, megbecsüléssel: túlparti
Köszönöm szépen a megtisztelő soraidat kedves túltarti!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Egyszerűen mély. Köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Örülök és köszönöm, hogy olvastad a versem kedves Szabolcs!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icám !
Rendesen elmélyedtem versedben, azt hiszem még párszor elolvasom…
Remek,mint mindig.
Szeretettel és öleléssel: Zsu
Köszönöm drága Zsu!
Boldog névnapot kívánok szeretettel: Ica