Fáj az élet: fáj, hogy még itt vagyok,
Szomorúan, sírva, félelemben telnek a napok
úgy tűnik, nap-mint-nap hiába dolgozok
előre még sem jutok, nem haladok.
Mikor lesz végre vége a szenvedésnek,
Mikor lehet majd boldog az élet,
Hol van a vidámság, és a szeretet,
A sikeres világ, ami eddig csak képzeletben létezett?
Napi nyolc óra meló monoton,
Ülni csendben, és csak hallgatni folyton
Ez az, amit már unok nagyon.
De a célomat emiatt soha fel nem adom!
Nem szabad feladni, mert akkor vesztettél,
hihetetlen, de a csalódott szív is tovább remél,
ha bármikor valamit igazán szeretnél,
tarts ki mellette, és a siker utolér.
Előbb utóbb fent leszek a gépen még,
s vezetek majd, az országban és mindenfelé,
az emberek csodálkoznak rajtam, tudom én
de ha nem hiszik, hát meglátják az eredményt.
3 hozzászólás
Teljesen megértem mindazt amit átélsz. Hasonló cipőben járok. Pozit0v hangvétellel a végén kívánom, sose add fel!
szeretettel-panka
Kedves aphrodite!
Egyezek dpankával:´sose add fel´!
Olvastam bemutatkozásodat.
Nagyon sok dolog édekel.
Ilyen hozzáállással sikered lesz!
A legjobbakat!
Üd:sailor
Én is csak azt kívánhatom, hogy soha ne add fel! Benned legyen a vidámság, szeretet.
Szeretettel: oroszlán