A pörgő évekkel gyarapszik vagyonunk,
Gyarló lényünkben semmi változás:
Más termel, mi csak learatjuk a hasznot,
Ingyenélőktől ne várj számadást!
Míg az éhes családért robotban dolgozol,
Mi trópusi napfényben sütkérezünk.
Lerángatjuk rólad az utolsó bőrt is,
Már kiváló prémekkel büszkélkedünk.
Nem fizetjük ki jogos munkabéred,
Meg ne zavard a gondtalan henyélést,
Mert elkobozzuk jogi eszközeid,
S valósággá tesszük csődöd reményét!
Ha vádolni merészelsz, letagadjuk nevünk,
A tiédet viszont örökre befeketítjük,
Hisz kizárólag azért születtünk e Földre,
Hogy szegény életed a sírig megkeserítsük!
S amíg egyetlen kiskapu nyitva áll előttünk,
Mi hűen folytatjuk e kiszákmányolást,
Fejtetőre állítjuk az érzékeny rendet,
Beszennyezzük az összes tiszta szokást.
Olykor elszörnyedve nézünk tükörbe,
A szemünk üzeni: nem kell soká várni,
Bizonyosan a végnapjaink éljük,
Mi, egy dolgos nép hitvány parazitái!
Hazug jellemünk egyszer homokba fullad,
Ha a sötét égen az igazság felderül.
A tisztességes világ fellélegezhet,
Mert akkor a magunkfajta lúzer rács mögé kerül!
2 hozzászólás
Minden egyes "szavadért" megdolgoztunk, megkeseredett igazságok
gördülnek le szépen szedett sorrendben. Nem dühös ordibálás, inkább
szomorúan vádló mondatok.
gratula:ruca
Kedves Ruca!
Ez így van, tényleg nem akartam ordítani, csupán jellemeztem és véleményt formáltam egy olyan társaságról vagy emberfajtáról, amelyről már magam is több személyes tapasztalatot szereztem. Remélem, érezhető a sorok mögött a felháborodás.
Köszönöm hozzászólásod, szívesen olvastam.
Üdv.:Tamás