Forog a pohár
Csillog, neszez
Csalfa fénnyel
Álmokat permetez
Minden fordulatra
Más, és más a kép
A szem itt kacagást
S bánatot lát odébb
Egy boros társaság
Harsányan tárul
Részeg apa szónokol
Nagyivó fiáról
Feltűnik egy asszony
Rémülten hátrál
Férjét kérleli
Apukám ne bántsál
És könnyező szemek a
A következő képen
Sírt hantolnak némán
Apró temetőben
Fenekére míg néztek
Szülők a pohárnak
Felgyújtotta közben
Gyermekük a házat
Nincs idő sajnálni
Újabb kép kopog
Vén korhely szipogva
Magányáról motyog
És forog a pohár
Bűvös, körbe – körbe
Hív, csábít a mámor
Szorosan ölelve
7 hozzászólás
Szia Zsenál!
Újabb remek életkép…bár nem ringlispil, mert egy számomra már egyre inkább behatárolható élettér- vendéglátás?-környezetéből veszi "áldozatait." Ezeket viszont megértően, a botlásaik, gyengeségük ellenére szerethetően mutatod be, és bölcsen.
Versed elején féltem, hogy ez itt pusztán egy ócska kocsmadal lesz, de több ez annál…egy elgondolkoztató jelkép. Ezzé tetted a forgással.
Üdv: Cal
Köszönöm az értékelést. Örülök a mindig találó véleményednek.
Üdv.: Zsenál
Kedves Zsenál!
A képek tényleg peregnek az ember szeme előtt ahogy olvassa a versedet. És nem vidám képek. Nem tudom valahogy ezt a verset a régmúltra és a mai életre is rá lehet "húzni". Valóban, a szülők gyakran menekülnek szenvedélybetegségbe. Ki ki másért. Az asszony a férfi miatt, a férfi a megélhetés bizonytalansága miatt… és még sorolhatnánk. Jól megírt és átgondolt vers, még ha a témája nem is vidám. Tetszett! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi !
A téma szerintem is kortalan. A mai ember számára talán érvényesebb mint megírása idején.
Örülök, hogy elolvastad s még jobban, hogy tetszett.
Üdvözlettel, Zsenál
A versed , belerészegülés a világba, jó, és kevésbé jó értelemben is. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm a gratulációt.
Üdvözlettel,
Zsenál
Nagyon tetszik! Erről az örvény jutott eszembe, ami ha arra téved magába ránt bárkit öreget, fiatalt, szomorút, boldogat…
Gratulálok!
Deiphobae