Nincs étvágyam. rosszul vagyok,
nem maradt más, mint forró homok;
az úton, tovább nincsenek nyomok.
Nincs kedvem, sem erőm élni már
rám egy másik, egy kedves világ vár,
nem pedig az örökös harc, háborús-határ.
Elegem van e világból, mely kapzsi,
minket embereket a földbe akar tiporni,
nincs sehol megértés, se szeretet,
éjszakák és nappalok jönnek-mennek,
az ember az állandó idegesség miatt retteg.
Nincs munkahely, jönnek a megélhetési gondok,
Egészségi problémák, szomorúság, eléggé sok.
Nincs értelme itt maradni,
Nincs értelme már tovább létezni…
Van, aki érzi és van aki hiszi,
Létezhet jobb világ, ahol jó lenni,
De hol van az, oly messzi
Helyen, hova nehéz eljutni.
S már az igaz szerelmet is megtaláltam,
Bár néha minden oly hibátlan,
De feltűnik a Bizonytalanság láthatáron,
Jó vagyok –e hozzá, vagy titkon
Mást szeret? Más kell neki?
Talán egy magasabb, egy szőke érdekli?
Kettős érzés ez az egész: nem akarom, hogy elhagyjon,
De az sem jó, ha maradunk és folytatom.
A legtöbb férfi szándéka, hogy kihasználjon,
A tapasztalatból jön eme kettősség: ezt nem hagyom.
Szeretem őt, méghozzá nagyon,
de hogy megalázzon, az számára is tilalom.