Ne kérdezd, hogy hova tűnt az ifjúság,
mely gyorsan változott, mint a telehold.
Ne kérdezd, hogy hova tűnt a régi fény,
mely a szomorú tekintetemben volt.
Ne kérdezd, hogy miért fakult ki a múlt,
miért van fájdalom, miért van bánat.
Ne kérdezd, hogy miért nehéz a szívem,
ne kérdezd, hogy miért vágyom utánad.
Ne kérdezd mért van sorsom borítékban.
Ne kérdezd, hogy állandó harc miért van,
kegy, emberség és örök béke helyett.
Szélvihar tombol a hófedte rónán,
ott ül emelt fővel zúzmarás trónján,
s a lenyűgöző tavaszról álmodik.
2 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Úgy írsz, hogy elviszel gondolataiddal egy vágyott nyugalomba. Amikor találkozom a verseiddel, csak a levegőhöz jutás a lényeg, mert ezt adod nekem, hiszen jó kapaszkodni olyan alkotásokba, amelyekből tisztán árad a pozitív életszemlélet.
Nem hagyom ki egyetlen versed sem emiatt, mert tisztítasz, tanítasz, sugallsz és felemelsz.
Számomra gyógyító erőt közvetítenek verseid.
Nem tudom, mit tehetnék a költészetedhez. Amit eddig elmondtam, azokat megfontoltad, alkalmaztad.
Úgy érzem, hogy rengeteg tartalék van még benned.
Igyekszem elmondani neked az észrevételeim, amit a nálam sokkal nagyobbaktól tanultam.
Mindezt azért, mert számomra fontos az a versekbe szőtt tatalom, amit tovább is adhatok.
Köszönöm, hogy olvashatlak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hálásan köszönöm bíztató, dícsérő szavaid és köszönöm, hogy olvasol: Zsuzsa