Erősödtem, s nagyra nőttem
Szép lombot növesztettem.
Te voltál a napsütés, mely olykor áldott
Te voltál az éltető esőcsepp bús leveleimen
Te voltál a fejsze a favágó kezében
Te voltál a kéz, mely áld és átkoz
Te voltál az, ki rám halált hoz.
Már kiszáradtam, korhadt,vén fa lettem,
S fejfád a földtengerben
9 hozzászólás
Kedves Zsolt..
Szomorú hangulatú a versed, jól átültetted a fába,
vagyis természeti képekbe…Szépek a jelzőid…
Hidd el, lesz ez még így sem, én már csak tudom…
Szebb napokat kívánok!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyzia!
KÖszönöm szépen! Igazad van, lesz ez még így se… :)))
Szia! Elolvastam a mostanában felrakott írásaidat. Én érzem, mi van mögöttük, ezzel nem is tudok mit kezdeni. Nem mindenhol vers-szagúak a verseid, mert talán valamiféle terápiaként írod őket, de javuló tendenciát mutatsz, ha kedvben nem is, irodalmiasságban mindenképp.
Én azért a kedvedet is szeretném javulóban látni.
Hanga
Hanga drága!
A kedvem szerintem sosem lesz már javulófélben! :)) de azért várjuk ki a végét..ki tudja…A kaporszakállú útjai kifürkészhetetlenek:)))
Arra gondoltam – olvasván, milyen sokféle módon meg lehetett volna oldani ezt a témát…
de talán így az igazi
nagyon tetszett
Szia Zsolt!
Éledj, egy új csemete képében.
Szeretettel:Selanne
András! Köszönöm, hogy olvastál!
Selanne Kedves, nem tudok olyan negatívul írni, amire ne tudnál pozitívan válaszolni:)))
Köszönöm!
Kedves Zsolt!
Csak reménykedni tudok, hogy nem az utolsó versed volt…
A kaporszakállú útjai, ahogy írod is, kifürkészhetetlenek,..
Nem lehet a valóságban is szomorúan végződni "Angyali történet"-ednek
Kívánom hogy legyen hepiend!:):):)
Drága Barátom
No kommentár!Gyönyörű!