Gyűrött színek lobognak a szélben.
Egymáshoz öltött csíkok,
mint varratok egy szíven.
Piros,
mint az ajkak forró csók után,
mint szégyen pírja az ártatlan arcán,
mint alkonyi szélben a lebukó napkorong,
mint a remény sugara ébredő hajnalon.
Fehér,
mint elsápadt indulat, ha harag feszít belül,
mint az angyal szárnya, ha a lélek üdvözül,
mint a felhő fodrán megcsillanó Végtelen,
mint friss hó az elhagyott réteken.
Zöld,
mint fészket rejtő nyári falombok,
mint az "életet" nevelő szántőföldi dombok,
mint békalencse apró, nyugodt nyári-tó vizén,
mint lombszöcske öregapó dolog-ráncos kezén.
Gyűrött színek lobognak a szélben.
Három sáv egymás fölött,
hitem vérem és földem között.
4 hozzászólás
János, ez gyönyörű lett!!!
Igazán szép képeket festettél lobogónk színeire!
Többször is elolvastam, annyira megfogott. Minden benne van, amit jelentenie kelene ennek a csodás hármasvarázsnak… Érzelmeket, szeretetet, természetet, életet!
Köszönet, ezért a szép élményért!
Szeretettel: Evelin.
Kedves koma, ez gyönyörű! Minden magyar nevében köszönöm!
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Falevél!
Igen. Pontosan… amit jelentenie kellene… erről próbáltam írni néhány sort… örülök, hogy sikerült.
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Talán ha most nem is így érzi minden magyar, de valahol mégis mindenkiben ez van ott legbelül…
Köszönöm!
Szeretettel: koma