Die Rose und der Schreibtisch
Ich weiß, daß Blumen nie von selbst aus offnen Fenstern fallen. Namentlich nicht bei Nacht. Aber darum handelt es sich nicht. Kurz, die rote Rose lag plötzlich vor meinen schwarzen Lackschuhen auf dem weißen Schnee der Straße. Sie war sehr dunkel, wie Samt, noch schlank, nicht aufgeblättert, und vor Kälte ganz ohne Duft. Ich nahm sie mit, stellte sie in eine ganz kleine japanische Vase auf meinem Schreibtisch und legte mich schlafen.
Nach kurzer Zeit muß ich aufgewacht sein. Im Zimmer lag dämmernde Helle, nicht vom Mond aber vom Sternlicht. Ich fühlte beim Atmen den Duft der erwärmten Rose herschweben und hörte leises Reden. Es war die Porzellanrose des alt-wiener Tintenzeuges, die über irgend etwas Bemerkungen machte. 'Er hat absolut kein Stilgefühl mehr', sagte sie, 'keine Spur von Geschmack'. Damit meinte sie mich. 'Sonst hätte er unmöglich so etwas neben mich stellen können.’
Damit meinte sie die lebendige Rose.
___________________________________________________________________________
Rózsa és íróasztal
Tudom, virágok soha nem hullnak maguktól nyitott ablakokból. Főleg nem éjjel. De itt most nem erről lesz szó…
…Hogy rövid legyek. A vörös rózsa egyszer csak ott hevert fekete lakkcipőm előtt, az utca fehér haván. Színe olyan volt, mint a sötét bársonyé, nyúlánk szálú, még ki sem bomlott, a hidegtől teljesen illata vesztett. Magamhoz vettem, és otthon beletettem az íróasztalom sarkán álló, egészen kicsi japán vázába, majd nyugovóra tértem.
Rövid idő múlva, mintha felébresztett volna valami… Szobámban világosság derengett, de nem a hold, a csillagok fénye világított be. Ahogy lélegeztem, éreztem a felengedett rózsa terjengő illatát, és halk beszédhangra lettem figyelmes. Ódivatú bécsi tintaitatóm rózsát formázó porcelán fogantyúja volt az, ami megjegyzéseket tett valamiről.
„Már teljesen elvesztette stílusérzékét, nyoma sincs a jó ízlésének! Különben képtelen lett volna így mellém tennie holmi ilyesmit!” – mondta szemrehányóan.
Engem minősített ezzel, holott egy valódi rózsáról alkotott véleményt.
2 hozzászólás
Kedves Dávid!
Szabadabb, költőibb, jó.
Elismeréssel üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Igazad van! Úgy éreztem, be kell tennem pár szót, ami NINCS az eredetiben. Ilyen az "otthon, íróasztal sarka, beszédhang, fogantyú" És a vélekedésről szóló 2 mondatot összehoztam egy poénba, így jobban "csattant". Hogy a rózsa ablakból esett volna ki, arra célzás nem volt. Télen havas az utca, hideg van, ablakok zárva, így azokon aligha. Viszont valaki elveszthette útközben, tán randevúról hazafelé. Így került az író lába elé. Hang lehet zenei is, beszéd is. A tintaitatóra emlékszünk, nekem is volt, hiszen kb. 1965-ig töltőtollal, hol kék, hol piros tintával írtam. Lecsavarható fogantyúval csak fával találkoztam, de egy ódivatú bécsi lehet porcelán. Volt idő, mikor szerettek használati tárgyakat porcelánból csinálni: evőeszközök, levélbontó kés nyelét, sétapálca gombját, stb. 100%, hogy volt ilyen itatófogantyú is.
Köszönöm méltatásod, de tiéd az érdem, megkíméltél a szótárazástól. De Tintenzeug nem is volt semelyik szótárban…
Üdvözöl: Dávid