Néhány gondolatot, talán közöttük szépet
hagyhatok rád, ha más dimenzióba lépek.
Mikor nem mosolygok és nem ölel át karom,
szerethető emlékem kísérjen utadon.
Talán most nem jelentenek a szavak sokat,
a realitások elmoshatják azokat.
Amikor elhallgatok, mert szólni nem tudok,
akkor nem lesz semmi más kincsem, mit adhatok.
Olykor, talán épp borongós, unalmas este,
az emlékezet a régmúltat felkeresve,
juttat tán eszedbe valamiről valakit,
kit a nap fénye többé soha el nem vakít.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Csodaszép ,mély érzésekkel díszített
vers!
Különös hagyatékot hagysz hátra,amely
szebb és értékesebb minden materiális
dolognál!
Olyan kincs,amely mindig megtartja értékét!
Nagyon szépen kifejezted:
“Néhány gondolatot, talán közöttük szépet
hagyhatok rád, ha más dimenzióba lépek.”
A befejezö részt egyszerüen kellett idéznem
mert annyira szép:
“Olykor, talán épp borongós, unalmas este,
az emlékezet a régmúltat felkeresve,
juttat tán eszedbe valamiről valakit,
kit a nap fénye többé soha el nem vakít.”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kiemelést, elemzést. Most is, mint oly sokszor édesanyámra gondoltam. Hányszor volt valamiről más a véleményem, mint neki, de vissza-gondolva a szavaira, amelyeket már nagyon rég óta nem hallhatok, azt mondom, hogy igaza volt. Ha valamit tennék, vagy nem tennék, megpróbálom felídézni, hogy vajon ő helyeselné, jónak látná-e? Egyébként soha nem szólt bele markánsan az életembe, ahogy másokéba se. Ő csak szerényen és szolidan elmondta a sajátját, azt is csak akkor, ha kérdeztük. Ha mégis a saját fejem után mentem és a végén kiderült, hogy nagyon rossz döntés hoztam, nem mondta, hogy “pedig én megmondtam”. Talán ezért is olyan hiteles. Az egész élete is az volt, mert beszélni sokan tudnak, de ha a cselekedetük nincs összhangban a szavaikkal, akkor azok értéktelenek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
Megejtően szép ez a vers ……………beillik mottónak, ajánlásnak az életművedet összefoglaló könyv nyitóoldalára .
Felbecsülhetetlen értékű szellemi örökséget hagysz az utókorra.Lélekfénnyel irottat.
“Néhány gondolatot, talán közöttük szépet
hagyhatok rád, ha más dimenzióba lépek.
Mikor nem mosolygok és nem ölel át karom,
szerethető emlékem kísérjen utadon.”
Műveiddel átmentetted gondolataidat az örökkévalóságba.
Könnyfakasztóak ezek a sorok:
“Talán most nem jelentenek a szavak sokat,
a realitások elmoshatják azokat.
Amikor elhallgatok, mert szólni nem tudok,
akkor nem lesz semmi más kincsem, mit adhatok.”
Rengeteg kincset osztogatsz nekünk nap mint nap…meleget, tiszta fényűt.
Körülölelő szeretettel köszönlek!
Napfény
Drága Napfény!
Igazán hálás vagyok az olvasásért, minden kedves szavadért. Ezek mi tagadás mindig jól esnek, de most éppen elég rossz állapotban vagyok, mivel megtalált egy vírus. Olyan köhögési rohamok törnek rám, hogy úgy érzem megfulladok, fáj a fejem, szédelgek is, mégse esik jól a fekvés. Na, mindegy, volt már ilyen, majd csak túl leszek rajta.
Legyen nagyon szép és boldog napod!
Körülölelő szeretettel: Rita 🙂