a porban fetreng
megerőszakolt hited
könnyes szemekkel
***
nem nézel oda
szemeid eltakartad
könnyeket nem látsz
***
a kezeiddel
mindkét füled befogtad
sírást nem hallasz
***
szád előtt kezed
mely kivágyó szavaid
magába fojtja
***
ez véletlen volt
vagy már nem is akartál
semmit sem tudni
***
és büszkén mondtad
a lelkiismeretem
patyolat tiszta
***
az tiszta maradt
mert nem használtad soha
ember, csak voltál
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szívesen olvasom a haikucsokraidat, mert, nem csak emberi érzések vannak benne, hanembölcsesség is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Paulo Coelho azt írta:
"A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni."
Ez pedig abban nyilvánul itt meg, amikor az ember nem azért ír, és olyanokat, hogy az olvasónak tetszen, hanem azért, mert úgy érzi, ezt is valakinek le kell írni, he nem fog mindenkinek tetszeni.
Én is néha úgy éreztem, hogy hibáztam, de az idő többször is, mégis nekem adott igazat.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni !
Hihetetlen jól sikerült haikucsokor, tele az élet adta bölcsességgel !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Neked Derren Shan egyik idézetével válaszolok:
"A bölcsességhez nem vezet más út, csak a tapasztalat."
…és én már sokat tapasztaltam, de még mindig úgy érzem, hogy nem eleget. A feledhetettlen tapasztalatokat pedig az ember mindig a negativ dolgokban találja meg. És biztos vagyok benne én is fogok még találni, mert ahhoz, hogy az ember találjon, hibáznia kell. Az pedig tudok.
Köszönöm, hogy olvastál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon fontos, amit megfogalmaztál; rá kell nézni a dolgokra, a dolgok lényegére, is látni is kell azt… és tenni is kell azért, hogy változzon az, aminek változnia kell… Talán néha az akadályozza meg az embert abban, hogy cselekedjen, hogy túl gyakran érték kudarcok, és nem hiszi el, hogy képes arra, hogy tegyen valamit… pedig ha túlteszi magát ezen az érzésen, felfedezheti, hogy többre képes, mint gondolta… Volt már egy-két olyan helyzet, ami megmutatta ezt nekem, és bizony van mit tanulni ezen a téren (is)…
Üdv: Mónika
Kedves Monika!
Remélem vannak, és lesznek is olyan emberek akiknek sikerült, én sajnos nem tartozom közéjük. Én láttam, akartam is segíteni, de még méllyebbre süllyedtem. Tudod, Csoóri Sándor is azt írta:
"A lelkiismeretnek nem napsütésre van szüksége, hanem oroszláneledelre. Állandóan etetni kell, hogy nyugton hagyja az embert."
Ilyen az élet. Köszönöm, hogy olvastál és írtál is, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én biztos vagyok abban, hogyha ránézel az eddigi életedre, nagyon sok olyan pillanatot találsz, amikor segítettél; ezek a pillanatok pedig mindenképpen magasabbra emelik az embert…
Üdv: Mónika
kedves Monika!
Olvasd el Susannenak adott alul írott válaszomat:"A feledhetettlen tapasztalatokat pedig az ember mindig a negativ dolgokban találja meg." Igen, és ezek azok, amelyek megmaradnak, ahol nem tudtam segíten, ahol akartam, de valahol eltévedtem az odavezető úton. És ilyenkor hiába van minden más, ez az ami az embert lehúzza a mélybe. Ezzel is az ember úgy van, mint az fiatalkori "bűneivel". Nem azokat bánja meg amekyeket elkövetett, hanem azokat amelyeket nem.
Köszönöm a vélemányedet és
üdv Tóni