ott ül egy vasrács fölött
magába zárva
***
nem néz sehova
nincs előtte egy tányér
még egy sapka sem
***
nem kéreget ő
nem is sopánkodik már
csak ül és hallgat
***
ő sem érti meg
hogy is került ő ide
de hát most itt van
***
vár valamire
de ne kérdezd, hogy mire
maga sem tudja
***
egy kis szalmaszál
az utolsó reménye
frissen sült cipó
***
ami most fontos
a pékség melege jön
ki a vasrácson
2 hozzászólás
Kedves Tóni !
Lám ez a gyorsolvasás hátránya ! Elhaladtam a tányér és a sapka mellett , azután pedig félrevitt a gondolatom. Egy madárkára gondoltam és kenyérmorzsára. Pedig nyilvánvaló, hogy emberre gondoltál amikor írtad. Furcsa ez a testhelyzet, de v a l a k i csak segített neki kiválasztani ezt a helyet. Aki jót akart neki. Mi embereknek pedig lehet pironkodni.
Szeretettel gratulálok, Zsófia
Kedves Zsofia!
Sajnos erre a félreértésre rá Sem gondoltam , mert a Facebookon és a többi oldalon egy illusztrált képpel tettem fel, ahol egy hajléktalan ül a rácson.
Köszönöm, hogy olvasol
és üdv Tóni