úton álló kocsisor
nagyon sietett
***
hulló falevél
elázott az aszfalton
letakart ember
***
sötét éjszakán
fekete öltözetben
egy gyalogos volt
***
zuhogó eső
a beizzadt ablakok
későn látta meg
***
első hóesés
otthon hiába várják
árokba csúszott
***
villogó fények
süvítő szirénákkal
élet vagy halál
***
két új fakereszt
egy egy fehér rózsával
két friss sírhalmon
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Igazán remek haikuk.
Mindegyik egy tragédia képe.
Talán, akiknek ezt olvasni kellene, azoknak már késő.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Ha az ember lát is, nem csak néz, akkor észreveszi ami a környezetében történnik, csak sajnos sokan nem tartják érdemesnek róla valamit írni. Sokak szerint ez egy egyseszerű mindennapi dolog, ők csak olyasmiről szeretnének írni, ami az emberiséget megmozdítja. Az életben is minden nagy tett, egy kis emberi mozdulattal kezdődött, és sokszor a a tettet, csak az idő tette naggyá. Ha a Haikuim olvasása egy két embert gondolkodásra késztette, és ha e gondolkodás, egy -két helyzetet megakadályozott, amiről írtam, akkor már elérte a célját.
Köszönöm, hogy te elgondolkodtál rajtuk, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Remekeltél ezzel a haiku-csokroddl! Minden egyes kis szakasz sokatmondó. Egy egész novllát kitesz – ilyen röviden.
Gratulálok ahhoz is, mennyit haladtál a szép magyar írásaidban! De nagyon szorgalmas voltál mindig, megdolgoztál az eredményért.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Először is köszönöm a dicséretedet, de ugyan úgy, az sajátmagadnak is szól. mert te tudod rajtak kivül legjobban, mennyit segítettél nekem. Igen, javultam mert mindig az volt a mottom: Ha valamit teszel, akkor lelkiismeretessen, vagy sehogy. Extrán nem utánnoztam a közmondást: Vagy jól, vagy sehogy, mert, hogy egy írás jó e, vagy nem, az mindig szubjektiv, csehov is egyszer azt mondta:
Rossz írás nincs, csak olyan amelyik vagy tetszik, vagy nem tetszik. Úgy látszik én csak ilyeneket tudok írni, mert van akinek tetszik, és van akinek nem.
Köszönöm, hogy neked tetszik, és
üdv Tóni