az őszi avar
egy rozsdás takaróvá
vált a fák alatt
***
a puha pázsit
most minden lépésemnél
mélyebbre süpped
***
gondolataim
már régen ott lenn vannak
árván itt hagytak
***
talán ha én is
a múltba visszamegyek
megértem őket
***
és egyszer csak, egy
vén öreg állomáson
egyedül vagyok
***
paréj mindenütt
zöld fűvel benőtt sínek
egy halk sistergés
***
az öreg mozdony
utolsó gőzfellege
roncstól búcsúzott
Tóni 2015 Október 1
2 hozzászólás
Tóni, jól áll Neked a haiku…:))))
Köszönöm, hogy olvastad, Irén
üdv Tóni