lassan megértem
a magyar történelmet
öregségemre
***
nem tudományos
se nem egy könyvben leírt
bizonyított tény
***
csak egy egyszerű
egy mindennapi ember
megfigyelése
***
három fordító
harcolva írogat, az
elismerésért
***
az egyik profi
másik egy szóforgató
és egy laikus
***
olvasók pedig
soha rájuk sem néznek
ők mégis írnak
***
úgy mint egy ország
már ők sem ismerik el
egymás mivoltát
5 hozzászólás
Drága Tónikám!
Ha " az egyik profi" minősítést rám is vonatkoztattad,
meg kell mondanom, hogy tévedtél. Amatőr műfordító
vagyok én, aki nem ritkán hibázik, s gyarló fordításokat
is elkövet.Sajnos az igaz, hogy " ők mégis írnak"… írunk…
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
A "profi" megjegyzés nagyon széles körben lehet használni, habár a legtöbbet használt értelmét azzal kötik össze. ha valaki azzal keresi meg a mindennapi kenyerét. De az amatörök áltak űzött hobik kivitelezésénél is vannak sokan, akiknak a hozzávaló tudásukat profi feltételek melett szerezték meg. A te tudásodat a magyarra fordított versek fordítása terén én mint profinak megfelelő tudásnak értékelem.
Remélem megérted a gondolataimat
üdv Tóni
Kedves Tóni és Attila!
Ami engem ebben a "trióban" érint, az az, hogy sem profinak, sem szóforgatónak, sem laikusnak nem érzem magam. Amatőr vagyok 60-éves rutinnal, 3 felsőfokú nyelvvizsgával, külföldi diplomával, 12 évi külföldi tanulással és munkával, orosz ex-feleséggel. Az is számíthat valamit a kötött formákban való eligazodásomhoz, hogy lassan 65 éve muzsikus is vagyok, a ritmus érzékelője. Versmondóként is számos díjat, oklevelet nyertem az elmúlt 12 nyugdíjas évben, mai napig szerepelve klf. művelődési házak és irodalmi-zenés klubok műsorában. Bizony, egymás "mivoltát" szerintem valamennyien elismerjük, mert vagyunk és csináljuk, amit csinálunk. Talán csak az "egymás milyen-voltának" megítélésében vannak eltérések, de a kulturális vetélkedők korát éljük világszerte, és ott mindig vannak zsűrik, közönségszavazatok, pontszámok, rangsorok és – győztesek. A közönség meg le van sajnálva! Mi ezt szerelemből csináljuk, ahhoz meg mindenkinek elidegeníthetetlen emberi joga van…
Kedves Dávid!
Bevallom őszintén a "szóforgató" megjegyzéssel terád gondoltam, de nem egy negativ értelemben, hanem mindarra, amit te saját magadról leírtál. Igazából megmondva, egy pillanatig sem gondolkodtam arról mi mindenre lehetne e jelzőt használni, de veled kapcsolatban egy egyetlen egy szóval, csak ez a igazi. Hogy különbőzőek vagyunk, az teljesen normális, és igaz, az egyás irányi megitélésben különbözünk egy kicsit. Nekem sohasem a mesterséges inteligencia volt a mérvadó, és nem is lesz sohasem, hanem a természetes magaszületett, az ember érzéseitől irányított inteligencia. Habár igaz, a tudomány maga sem egyezik a tézissel, hogy a mesterséges inteligencia egyáltalán létezik e, vagy csak az illemszabályok megtanulásásával használt magatartás, az amit annak hívnak.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A "forgató" szónak manapság én egy kis pejoratív színezetet érzek. Tudod: köpönyegforgató, a szerencse forgandó, politikai szélkakas, amely pártok felé forgolódik, napraforgó, ami a mindenkori napállás függvényében forgatja tányérját, stb. Ha azt írod, hogy szózsonglőr, na, az már túlzás lenne! Én magam egyszerűen csak rímszerésznek nevezem, költőnek semmiképpen. Nekem a "műszerész" itt az áthallás. A műszerész apró, finom dolgokkal foglalkozik, pedáns, pontos, nem spórol ki alkatrészt, ha már szétszedett valamit. Az irodalmi igényű műfordítást nem lehet géppel csinálni. Az ember, mikor fordít, minden szó megválasztása mögött ott van az illető egész élettapasztalata, az agyának teljes információvagyona, a hatodik érzéke. A szótekergető, az még pejoratívabb, az kiforgatja még a saját szavait is, mindig annak irányába hízeleg, akivel éppen beszél, vagy akitől érdeke függ. Egy biztos: sem profi, sem laikus nem vagyok versek ügyében, de valahol a kettő között…
Üdv: Dávid