ahol már fehér minden
a hóesésben
***
egy kis fűszál
még bátran védekezik
hulló hó ellen
***
fejét felnyújtva
bár már az is hó fedett
még pipiskedik
***
de ott egy másik
fejét mélyen lehajtva
megadta magát
***
a hó súlyától
feladásra kényszerült
kegyelem nélkül
***
én és az élet
elszánt harcosok vagyunk
egy életen át
***
eddig én győztem
de végül eltűnök, mint
hóban a nyomok
***
hosszú harc után
az élet belőlünk is
egy vesztest csinált
***
sírunkat a hó
szép lassan befedi, 's az
emlék elhervad
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szépen vonsz párhuzamot a természet és az élet között.
Szerintem, ennek a versformának a mestere vagy.
Nagyon tetszik.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa! habár kényszerből tanultam (hogy megtanuljam lerövídíteni a verssoraimat), és közben megszerettem a Haiku formát. Igaz nem mindig igazi keleti Haikuk, sokszor csak a forma az, de én nem is egyenként írom. (legyen a védelmemre).
Köszönöm a szacaidat, és örülök, hogy olvasol,
üdv Tóni