húsvét hétfőjén
reggeli körutamon
piros vércseppek
***
a fehér hóban
már messziről látszottak
követtem őket
***
gyors gondolat, de
nem, nem az ő vére volt
Isten feltámadt
***
az erdő szélén
egy vastag fa tövében
egy holt nyuszika
***
majd megfordulva
nyomokon visszamentem
's csak álltam bénán
***
vas állatcsapda
benne a nyuszi lába
keményre fagyva
***
gyarló ember lény
húsvéti tojást hozott
és te megölted
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szép csokorba szedted, de a történet szomorú.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Én az voltam amikor megláttam, de hát ilyen emberek is vannak, ha egy ilyent, egyáltalán még embernek lehet nevezni.
Köszönöm, hogy olvastáé, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez a csokor remek. A szomorúság cseng benne. Nagyon elszomorít.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Engem, nem csak elszomorított, de, őszintén bevallom, hirtelen egy olyen embertelen gondolat fogott el, hogy magam is megrettentem, saját magamtól. Ugyanis, ha tudnám, hogy ki volt, és ha hatalmam volna, akkor azt a bizonyost személyt rákényszeríteném arra, hogy mezitláb ő is belelépjen egy ilyen csapdába, amely nagy erővel összecsap, ha valami, vagy valaki, rálép.
Tudom, embertelen a gondolat, de aki ilyesmit csinál, nem otthon, hogy valamit védjen, hanem kinn a természetben, az erdőben, szerintem az sem ember.
Köszönöm, hogy olvastál, habár ez nem egy olyan valami amiben gyönyörködni lehet, de igaz, azt nállan, ritkán lehet.
üdv Tóni