köd borította tájon
egymagam vagyok
***
isteni a csend
csak egy-egy halk zizzenés
itt-ott a fákon
***
egy halk sóhajjal
elengedik az ágat
földre hullanak
***
a kis zizzenés
az elszakadás jele
a búcsú szava
***
az ág megrezzen
egy utolsó kézfogás
és útnak indul
***
a lábam alatt
sok ezer mozgó levél
halkan sírdogál
***
szótlanul nézem
a hulló leveleket
melyik vagyok én
***
egy szél vert levél
most a vállamra pottyant
megtalált engem
6 hozzászólás
Szép pillanatképeket varázsoltál elénk ezekkel a haikukkal, olyanok, mint egy-egy ecsetvonás!
Üdv:
Kalina
Kedves Kalina!
Úgy próbáltam leírni, ahogy ott láttam. Köszönöm, hogy elnyerte a tetszésedet. és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Valóban szép, apró képek… együtt alkotnak egy gondolati egységet, de külön-külön is tetszenek!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm Mónika a véleményedet. Reggel korán ott, egyedül az erdőben, az ember sok mindent másképp lát, és azoka a gondolatokat próbáltam úgy leírni.
Köszönöm, és
üdv Tóni
Kedves Tóni !
Nagyon szép őszi képeket festettél elénk. Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Habár valamikor a múlt évszázadban szobafestőnek tanaultam, de már régen nem fesek semmit, (csak nekem még egy pár évet az életben)
Köszönöm, hogy tetszett, és
üdv Tóni