Merengő hajnali ébredés.
Testem és lelkem karodban ég.
Képzelet álma hozzád repít.
Érzem, amint elborít a kín.
Hiába nyúlok át a párnán,
Kezem csak a semmin jár át.
Üres szemmel néz rám a sötét
A valóság fénye el nem ér.
Kedvesem nem piheg mellettem,
Hiába tárom fülem a csendre.
Csak vágytól zakatoló szívem
Pergése csendül vad zenére.
Ó, ha majd egyszer nem álommal,
Kínzó hiánnyal kelt a hajnal,
Ha majd magához ölel karod,
Szerelmesen és megnyugtatón.
Ó, ha majd egyszer még láthatom,
Hogy álmodban kisimult arcodon
Szerelem varázsolt nyugalmat,
Akkor leszek a legboldogabb.
2 hozzászólás
Szia:)
Nagyon szép:)
Érzelemdús a versed. Köszönöm:)
üdv
Anikó:)
Kedves Ica! Megint vágyakozással teli, szép szerelmesverset írtál! Hát igen! "Hiába nyúlok át a párnán, " "Kedvesem nem piheg mellettem". Gratulálok, és "Boldog
Új Évet Kívánok sok szép ihlettel !Katalin