Ádáz küzdelem folyt a létért,
pirkadatkor gyilkos volt a harc,
a tettes megtörölte kését,
és egy percet pihenni akart.
Nem bírom én e lelki terhet,
innom is kéne tán egy italt,
én megtettem azt,amit kellett,
és szegény áldozat belehalt.
Később kisültek mind a hurkák,
a sok kolbász füstölőre ment,
a sonkákat is pácra hordták,
s a háznép most vigad odabent.
9 hozzászólás
Szia!
Fantasztikusan jó vers a disznóölésről. Tetszik az ábrázolt ellentét is, a hajnali küzdelem, majd a mulatozó emberek. Igazad van, a disznó számára ez egy tragédia.
Szeretettel: Rozália
Szia! A 3. vsz-nál azért megnyugodtam, hogy "csak" egy disznóról van szó. Nagyon jól megírt vers, s tényleg, szegény párának ez tragédia. Gratulálok!
No, ennek a történetnek nem is olyan borzasztó vége!:))
Mesteri >feszültségkeltés és megoldás röviden velősen.
Ez tényleg jó! Disznóvágás, kinek tragédia, kinek nem. Jó vers!
Először egy kicsit aggódtam, vajon mi lesz a vége. De minden jó, ha a vége jó!:)
A versed meg egészében jó:)
Nagyon tetszik nekem is:) Eredeti nagyon az ötlet!:)
Mosolyogtató, a tragédia ellenére. Ügyes a fordulat a végén, valahogy megnyugtatja az embert. Igazán tetszett, gratulálok!
üdv, banyamacs
Remek! 🙂 Balladisztikusan indul, és nagyon jó a csavar a végén, ezért talán még a humor kategóriába is beférne – még ha ilyen tragikus is.
Gratula!
Poppy