Oly' régen várlak már
hideg van, elmúlt a nyár
őszi levelek hullanak,
boldog idők így múlnak.
Kinézek az ablakon
nem örülök, mondhatom,
hideg szél fúj odakünn
lelkem fázik, nem pihen.
Körülnéztem, kerestelek
ablakon harmatcseppek…
nélküled üres a szobám
’éltem magányosan oly sivár.
Úgy hiányzol… siess hozzám,
melegítsd fel fájó szívem,
borús ég is felderül,
ragyogjon rád napsugár.
Hajnalokban kerestelek,
sehol meg nem leltelek,
egész világot bejártam,
most végre rád találtam…
Kis szobámban sok virág…
forró csókokkal várok rád
minden gondunk elfeledjük,
együtt dobban boldog szívünk.
8 hozzászólás
Kedves Kata!
Szépek az őszi képeid…
Utána kell mennem a láncverseknek, amik Téged versírásra ihletnek.
Látom szereted őket, ki kell egyszer már nekem is próbálni. No, majd egyszer…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Valóban, már több versem készült a láncversek ihletéből. Úgy csinálom, hogy amikor írok a megkezdett vershez, azokat kiemelem az asztalomon lévő mappákba, s aztán – ha kevés, még hozzátoldok néhány szakaszt, kicsit igyekszem kicsit javítgatva készre dolgozni s más, kissé hasonló címet szoktam neki adni.
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Nagyon jól sikerült vers Kata! Könnyed, hangulatos.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Örülök, ha tetszett. S köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Nagyon szép ez a vers kedves Kata !
Milyen jó, hogy vannak ezek a láncversek, így saját magad is alkothatsz 🙂
Tetszett!
szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Azért szeretem, mert gondolatébresztő. Sokan nem szeretik folytatni, de én szívesen teszem, sokszor annyi, hogy külön is kiadja a saját versemet. Engem nagyon szórakoztat, mert mindenkinek más-más gondolat jut eszébe a föltett szakaszról..
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata örülök, hogy ilyet olvastam tőled. Látom ott is izzik a levegő. 🙂
Grat.
Üdv. Györgyi
Kedves Györgyi!
Csak most leltem rá, hogy korábbi versemhez írtál. Köszönöm érdeklődésedet. Mindig szívesen látlak.
Szeretettel: Kata