köszönt a hajnal:
szervusz barátom!
visszaköszönnék
már nem találom
virul a reggel
huncutul kacsint
szemeiből még
múlt éj álma int
nyugodt délelőtt
nyújtózó élet
festi a nappal
égre a kéket
perzselő délben
nap tűzben égek
habos víz fodrán
billegő fények
fáradt délután
bágyadt melege
rejtő hűvösben
hosszan heverne
szél hátán alkony
vörösen lebben
madár dal szólal
búcsúzó csendben
fényt gyújt az este
lámpákban lobog
itt rekedt meleg
szobákban vacog
csillag éjszaka
alszik az álom
szuszogó testét
hosszan csodálom
véget ért a nap
éjben elveszett
születik újra
hajnal-üzenet
1 hozzászólás
Nagyon jó kis vers lett. Teljesen végigvonul rajta egy egész nap hangulata. Minden pillanatot megfogtál. Nekem picit hiányzik a központozás, de ettől eltekintve is tetszik! Gratulálok 🙂
Üdv: Dalilácska