Nem maradt más,
csak létük töredéke,
hullott morzsák,
pincék menedéke,
hideg padok,
és rongy éjjelek,
a korai halál
ott kaszál
fejük felett.
Ismerik már
a város koszos sarkait,
a semmire vár
a váróteremben ülő megtűrt,
kopott kabáton,
szívem hasad,ha látom,
s véremben hasogat
fájdalmat a miért.
4 hozzászólás
Nagyon jó santiago, nagyon tömör, kifejező.
Tetszett
aLéb
Megrendítően fájdalmas, együttérzéssel teli a versed, Santiago.
Nagyon szép vers, tetszik.
Ez nagyon nagyon jó, borzasztóan tetszik, a szavak amiket használsz már megadják az alaphangulatot, s ahogy összefűzöd őket egy gondolattá, úgy születik egy olyan egész, amit ritkán olvasni. A cím is remek, rögtön felkeltette az érdeklődésem. Tudom, hogy ez egy alapvetően szomorú vers, de engem most mégis boldoggá tett, hogy olvashattam, mert jó tudni, hogy másoknak is megszakad olykor még a szívük ilyenek láttán…csak gratulálni tudok.
H.