Most nincs erőm semmihez és senkihez
Most nem én vagyok
Belül asszem haldoklok
Érzem ahogy halkulok
Csendben lassan fakulok
Mígnem csak egy száraz burok maradok
Kiben kevés már a lélek
Nem érzek semmit, semmit és semmit
Érek, vérzek, lépek
A gödörbe mibe már születésem óta tartok
S ott várnak engem
A névre szóló kardok
Tudom, így hova, s merre tartok
Az útról lelépni…
Remélem tudok…