Csillagok zúgjatok halkan,
Csak a szívemből halljam,
A régi balladát,
A vén Jack dalát.
A magányos hold ismeri csak régről,
A denevér röptű csend-zenét,
Jack történetét.
Nyugtalan lelke a földön itt rekedt,
Éjszakákba űzte őt, csapongó képzelet.
Ha kiált a kuvik, halloween éjjel,
Ha őszi falevél versenyt fut a széllel,
Ha kígyók, békák csúsznak hideg, hüllőtesttel,
Ha a nyugodt álom megszökik az esttel,
Boszorkány léptű a szél suhogás,
Felveri a csendet bagoly huhogás,
A távolban felizzik a furcsa fény,
Jack jön a vándor, ma van halloween.
Világít kezében, sötéttől megszánva,
Bűneinek ára, a pokolnak parázsa,
Ördög alamizsna, a halloween tök-lámpa.
Hé, Jack! Te kóborló lélek,
Rosszul osztottad be, mit adott az élet.
Helyed sehol nincsen,
Nem enged be téged a mennyországba Isten.
Nincs szeretőd, apád, te földön rekedt árva,
Előtted az ég is, a pokol is zárva.
Neked semmid sincsen, csak az a töklámpa,
Hogy elhozd a fényt lidérc-éjszakába.
A fény lesz ma éjjel az egyetlen kincsed,
Ma éjjel szórd szét! A pokol fényét hintsed!
Sötét ma az alkony, és te nem vagy merész,
Halloween éjszakáján, hogyha félsz,
Hé Jack!
Te bolyongó lélek, vajon hova mész?
2 hozzászólás
Ez olyan, mint egy country-dal.
Johnny Cash tolmácsolásában is élénken el tudnám képzelni.
Tetszik.
Köszi 🙂 Nagyon örülök:)
puszi:ariadne