Hűvös néma áhítattal lépkedek lassan
S köveket, sziklákat kerülvén
Kabátomon és hajamon gyűlik a dér.
Utam legvégén megtalálom a tömböt,
Melyre nevemet vésték,
(akkor már enyém) –
Egy ajtót a semmiségbe vagy
Egy új életbe, egy más világba.
Sok fordulat,
Hosszabb-rövidebb pillanat
Majd mind ott hallgat
A szív alatt,
Amely nem dolgozik többé.
S végül a fáradtságot,
A véletlent, vagy a félelmet
Legyőzi
A hosszú némaságot hozó halál.
Halottak napja
By Keresztanya