őzzé szelídült vad harag
kecses léptekkel lépked tova
tán rejtekén nyugton marad
beléd vésődik minden nyoma
szilaj dübörgése követ
vérereidben lüktet egyre
eldobnád, akár egy követ
zord zaját nyelje vizek csendje
mohába ágyazott méreg
erdő-zöld mélyében ott lapul
átjárja lényed a féreg
és szétmarcangol oktalanul
miközben a lelked korhad
bensődre kötegnyi árny vetül
sajgó tested beleborzad
fintorát küldi üzenetül
8 hozzászólás
Háát tudod… Ligeti… Elvarázsoltál.
Gratulálok. Wolf
Tetszik a vers és főleg a mondandója. Mély érzésekre vall. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Éva!
Ezek a rímpárok, és képek, nagyon szépek, gyönyörű a vers.
Gratulálok: Zagyvapart.
Wolf!
…és mi lettél? Királyfi:))
Köszönöm figyelmed.
Éva
Kedves Panka!
Örülök, hogy tetszik:)))
Köszönöm figyelmed.
Éva
Zagyvapart!
Te aztán figyelsz a rímekre is:)) Köszönöm elismerésed.
Üdv. Éva
Kedves Ligeti!
Igazan szepet alkottal! Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv:
hamupipö
Kedves Hamupipö!
Örülök, hogy tetszik:))
Én köszönöm hogy olvastad.
Üdv.Éva