Megpihenni, feledni jöttem
ide, hol zajos a város,
itt is csak halandók élnek,
a szív itt is magányos.
Betonházak falai mögött
pókerarcú a bánat,
a közöny nagyobb, mi perzseli
a magánynak vetett ágyat.
Madár nem száll villanydrótra,
s bár ékesebb az este,
az én falum mégis fényesebb,
mint mások Budapestje.
Mesébe illő ott az ég,
megérintek minden csillagot,
csodálom a sárból rakott viskót,
mit ereszünk aljára fecskepár rakott.
Vadgalamb hívja dalolva párját
a vén diófa tetején,
kövér verebek csivitelnek
ezüstlombú nyárfák hegyén.
A talmi fényből hazavágyok
sorsokat ölelve minden ház falán,
jó az a nyugalom és a csönd,
mely őrzi álmomat minden éjszakán.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Nagyon élvezhető a versed, bő szókincse, illetve nagyon szép versképei miatt.
Bizony mindenki szülővárosa, faluja mindig nagyobb és szebb lesz bármely világvárosnál.
Ahol az ember megtalálja a nugalmát illetve barátjait, párját, az lesz a legszebb hely a világon, az otthona.
A 3. verszak nagyon tetszett, nagyon ötletes.
Nagyon letisztult a vers formája, könnyen, illetve finoman olvasható, könnyeden futnak egymás után a sorok.
A mondanivaló is jól átjön!
Gratulálok!
Üdv:Metal Koala
Kedves Edit!
Nagyon szép verset írtál, gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Köszönöm Borostyán!
Kedves Edit! Nagyon szeretheted a faludat és meg is értem. Jobb élni közel a természethez, mint kalitkába zárva, panelrengetegben. Kicsit irigyellek.
Kedves, szép vers, tetszett.
Üdv: József
Kedves Edit!
Nagyon kedves, szép verset írtál! A hangulata magával ragadó.
Gratulálok!
Ildikó
Köszönöm elismerő szavaidat, kedves Ildikó!
Én is látogatlak téged, de még nem kommenteztem. Bepótolom!
Edit