Az est szelleme úszik
kinn a mező felett;
az élet is búcsúzik,
és minden csendes lesz.
Sötét felhőktől lassan
árnyékban lesz a táj;
s a berekből felharsan,
egy hang, mint kínzó vágy.
Távolból integetnek
felém a hű képek,
és szívemet nyomják, mint
súlyos emlékképek.
Mucsi Antal-Tóni
Abends
Der Geist des Abends ziehet
Die stille Flur entlang;
Das Leben ist verglühet,
Verstummt ist jeder Klang.
Die dunklen Wolkenflügel
Beschatten grau das Thal;
Es rauscht von Hain zu Hügel
Ein Ton wie Sehnsuchtsqual.
Aus weiter Ferne winken
Mir theure Bilder her,
Erinnerungen sinken
An's Herz mir trüb und schwer. —
Helene Branco