fénylő napsugár
még csillog a tó vizén
úszkáló hattyúk
***
fenséges látvány
hatalmas tó kék vize,
havas Alpokkal
***
a tó közepén
hófehér sétahajó,
óriáshattyú
***
Zürichi tópart
szép tavaszi estében
festői látvány
***
egy kis eldugott
kávéház hűs teraszán
édes kettesben
***
a kéz kezet fog
az arcon huncut mosoly
ez már szerelem
***
még egy édes csók
az esti félhomályban
tavasz hatása
12 hozzászólás
Kedves Tóni!
Hattyúk a tavon, sétahajó, eldugott kis kéváház, kéz a kézben, édes csók. Hát… én még ilyen röviden, mégis tökéletesen megénekelve, egy bontakozó szerelemről sosem olvastam. :))
Gratulálok, csodaszép képek és szavak! No persze, a tavasz. :))
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Így néz ki a valódi szerelem. Ott sem a sok szó a fontos, vagyis monjuk meg őszintén, a szó egyszerüen nem fontos, sőt nem is szükséges. A szerelemben a szivek beszélgetnek egymással és azoknak se szó, sőt még ugyan az a nyelvtudás sem fontos.
Köszönöm, hogy olvastad, és a kevés szó ellenére is megértetted miröl akartam írni. Ez egy Haiku legjellegzetesebb jelentősége, hogy a történet teljes befejezésére az írónak szüksége van az olvasó gondalatainak a tovább vitelére, csak ha ez sikerül, akkor ér a Haiku valamit, amikor az olvasót magával ragadja. Különben csak egy szép gondolat.
üdv Tóni
Kedves Tóni,
egy édes, andalító képet festettél elém. Köszönet érte.
Üdv. Tamás
Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy tetszett a képem. Habár festeni nem tudok, de úgy gondolom, hogy amikor egy költő valamit leír, amit a szivével érez, az ugyanúgy tud hatni az olvasórara, mint amikor egy festő lefesti azt amit lelki szemeivel lát, arra a kép nézőjére.
Keszei István ezt irta a költőröl:
"A költő célja nem az, hogy szép szavakkal valljon a naplementéről, hanem ezt a mindennap szemünk előtt lejátszódó jelenséget az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse"
Költő nem vagyok , én csak az emberk mindennapi eseményeit próbálom versben tolmácsolni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Micsoda tájak odakint! Habár kis hazánknak is meg vannak a maga szépségei! Igen, vannak!
De most ezt nagyon jó volt így általad olvasni, ha már nem igen jut el az ember ezekre a helyekre, most mégis ott lehettem kicsikét!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Az embernek mindig az a legszebb hely ahol boldog, ha pedig a sorsa, egy olyan helyre vetette, ahol optikailag minden szép, csak mégis az a másik kevésbé szép hiányzik neki, akkor kell egy olyan belső világot alapitania, ami azt sugallja neki: Nézd mennyien boldogok volnának ha itt lehetnének, képessek volnának majdnem mindent megadni ezért a lehetőségért, téged a sorsod kérdezés nélkül ide vetett, legalább érezz egy kis köszönetet érte…
…és ha még ezt a gondolatot, át is éled, akkor egy pillanatra te is boldog vagy, és ezt a pillanatot kell kihasználni, egy ilyan Haiku megírására. Ennyi az egész.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Tóni, ez olyan, mint egy csodaszép képeslap.
Kedves Szusi!
Én azt hiszem, hogy ez nállam már egy krónikus betegség. Én sürün, egy egyszerő ember mindennapi mozdulatábol, a képzeletemben egy képet látok, és mint ahogy Féli-X-nek is írtam, megpróbálom azt a képet, amelyiket abbam a mámoros gondolatban láttam leírni. Így volr ez az multheti Haikummal is, ott is láttam egy képet, azzal az aranyos kisleánnyal és a hazatértam után rögtön le akartam írni, de Alexandra Big segitő kérései, fontossbbnak tünt, és elöször a Csak kérésre segitünk, cimell írtam egy verset, hogy egy 13 éves kislány kétségbeesett segitő kéréseire, senki sem válaszol. Habár a versemre én sem kaptam hozzászólást, de a célomat mégis elértem, mert Alexandra kérésére, kaptot az feltett írásaira kritikát. Így az én Haikumnak várni kellett egy napot.
Örülök, hogy olvastál és írtál is, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ez GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰ!!!!!! Teljesen átéreztem, de legjobb volna ott lenni!!!!
Nagyon szépen megírt alkotás!!!!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Mint ahogy Fél-Xnek is leírtam, egy kis önámitás, és egy kis késői köszönet is a sorsomnak, hogy ide irányitott akkor. Erre is felépitettem egy írányadót az életben:
Ha nics, vagy nem kapod meg azt amit szeretnél, akkor tanuld meg szeretni azt amid van, vagy amit kaptál. Ilyen helyre egyedül nem érdemes menni. Ha kettesben vagy ott, akkor nem látsz senkit, de ha egyedül, akkor mindenfelé csak szerelmes boldog párokat látsz. (Hogy a szemeink is néha mennyire ellenünk vannak, az hihetettlen…)
Örülök annak, hogy tetszett, ez a legszebb szó, és balzsam a szívnek.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Szép tájleírás.Elképzelni is kellemes.A kibontakozó szerelmet is szépen leírtad a versedben.
Üdv Ági
Kedves Ági!
Ez az amit én mindig mondok, sokkal több, és szebb dolog van körülöttünk, mint amennyit meglátünk. Nagyon sokszor az ember nem is akar már meglátni semmit sem. Annyira el van keveredve saját magával, és a máok boldogsága is csak szomoritja. Pedig még ilyen szomorú helyzetben is van remény, mert egy idézet is azt mondja:
"Akkor is mosolyogj,ha szomorú vagy,mert nem tudhatod,mikor szeret bele valaki a mosolyodba, még akkor is amikor szomoruan mosolyogsz."
…egy szomorú mosoly is már sok embert elcsábitott…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni