szinte észrevétlen járom
láthatatlan világom
-botladozom-
a semmit várom…
…éjjelente szívem jégvilág,
forgolódva ablakom lesem,
majd vak üres kábulat hull rám
-elsüllyedek-
s felidéz a félálom nekem…
Mosolyod siratják a fák,
pillantásod az éjbe vész,
árnyékod is elenyész
-becsaptál-
azt hazudtad: élsz…
6 hozzászólás
Fájó emlékezésedet szép versbe foglaltad. Mindig szívesen olvasom a verseidet, mert mind rímelnek, és szabadversként is igazán jó formát adsz neki.
Szeretettel: Kata
Nagyon köszönöm kedves Kata!
…és én mindig nagyon örülök Neked 🙂
Kedves Dreaming!
Nagyon tetszik a versed! Minden sorát értem, mert átéltem.
Üdv: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a figyelmet, és a kedves szavakat 🙂
Megrendítően szép az utolsó versszak, korona a szép versen:)
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm szépen, örülök 🙂
Szertettel: Éva