délutánonként
mindig a tömeg között
egy idős ember
***
munkának vége
a villamosok tömve
fáradt munkással
***
kevés ülőhely
összepréselve állnak
egymást lökdösik
***
az idős ember
toporog ide oda
boldog mosollyal
***
minden délután
villamosban utazik
sohasem ül le
***
csak itt kapja meg
ami neki hiányzik
egy test melegét
***
sohasem szál be
egy üres villamosba
nem érzi tested
9 hozzászólás
Nagyon jók! Felmelegítenek!:)))))
Gratula: Lyza
Nagyon jók! Felmelegítenek!:)))))
Gratula: Lyza
Kedves Tóni!
Nekem ez a versed szomorú.Miért?Nagy baj az már amikor egy ember, akár fiatal
vagy öreg így jut testi melegséghez.Akár az is lehetett volna a címe vers a magányról.
Elgondoltató vers.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Pedig nem az akart lenni. Ha annak tünnik, akkor lehet azért, mert valóban elszomoritott, amikor az, amit Lyzának írt válaszomban leírtam. Egy idős ember, aki már a lábán is nehezen áll, de állva marad, csak azért, hogy érezze a másik ember testi melegségét. Az unkám jutott az eszembe, mert boldog az az ember akinek unokája van, mert az még öregen és csúnyán is tudja a nagyszüleit szeretni.
…nekem is van, csak nem szabad szeretni…
Köezönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Tóni, nem véletlen az, hogy a magányos emberek előszeretettel tartanak cicust vagy kutyust. Őket szeretgethetik az emberek helyett, és egész biztos, hogy viszonzásra találnak.
Kedves Szusi!
Igazad van. Nekünk is volt kettő cicánk is, az egyik tizennégy évig, a másik tizenhárom, Meg is sirattuk mind kettőt, és most azért is nincs, mert nem szeretnénk mégegyszer az elvesztés érzésébe kerülni. Hihetetlen, milyen intenziv, mondhatnám családi érzés tud kifejlődni az idővel, és az elvesztése, nagyon is tud fájni.
Annak az embernek ott a kávéházban, annak sem esett könnyen bevallani, hogy amikor már annyira kivánja, akkor nincs más lehetőség, mint a tömött villamos,
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Lyza!
Akkor sikerült elérnem amit akartam vele mondani, és az olvasó figyelmét felhívni rá, hogy sokan meg is értsék, miért is megy egy idős ember, a csúcsforgalomban egy tömött villamosban. És amikor valaki át akarja neki a helyét adni, megköszöni, azzal a kifogássa, úgy is most a következő állomáson ki fogszálli. Öt-hat állomással arébb azonban meglátod, valahol hátol a villamosban, még mindig benne van. Két kávémba került, egy hosszú beszélgetésnél, mig, bevalotta az igazi okát, miért: Van otthon egy kis cicája, igen azt is imádja melette is fekszik mindig, de egy emberi test melege, azért az mégis csak más, és csak ez az egyedüli lehetőség, amikor a villamos tömve van.
Köszönöm, hogy olvastad, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Szomorú!!!!!
Szépen megírtad a művet!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Köszönöm, hpgy itt voltál,
üdv Tóni