forró nyári nap
mindenhol egyformán süt
életet ad – vesz
***
örökzöld Svájcban
még egy karó is kihajt
itt életet ad
***
a magyar pusztán
a fűszál is kiszárad
ott életet vesz
***
a szép természet
mint a fénylő napsugár
életet ad – vesz
***
itt ahol élek
boldogok az emberek
minden megterem
***
hazámban otthon
nagyon sokan éheznek
termés elszárad
***
édes Istenem
ott fenn a magas égben
segíts népemen
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Hogy ez mekkora igazság!!!!!!!! Sajnos ez a nagy helyzet!
Teljesen tükrözi a műved a valóságot!!!!
Csodásan megírt alkotás!!!!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Ez akkor lett élő valósággá, amikor a tiznapi otthonlét után, ugyanúgy tiz napig, itt Svájcot jártam be a látogatóimmal. nem tudtak eleget csodálkozni azon, hogy a tiz nap alatt, csak egy nap volt amikor nem esett az eső, és hogy itt minden milyen gyönyörüen szép zöld, sehol egy elhervadt fűszál. A kölönbség a két ország között, ilyen rövi ídő leforgása alatt óriási volt. Erre válaszoltam nekik, amit a két kislány is figyelmessen halgatott: Látjátok, ez az érem másik oldala. Majdnem mindennap esik az eső, és amikor egy-két órára kisüt a nap, akkor minden növény siet kivirágozni, megmutatni a virágtenger összes formáját. A szépség, látogatókat hoz, de sajnos nem ehető, de a látogatók hagynak itt annyi pénzt, amitöl az ország gazdagszik.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Te már előléptél nálunk a haiku nagymestereként. Nagyon jók a képeid, és – sajnos – nagyon igazak is. Hozzá nem értő és rosszindulatú emberek teszik tönkre az életünket, szegény magyar hazánkat.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm dicséretedet, de én még mindig tanulok, Minden Haikumban talaáltam eddig valamit, aelynél az volt az érzésem, valamit lehetne még rajta csiszolni. A mult hetek nagy benyomást tettek reám, amiket megpróbálok versekben, Haikukban visszaadni.
nem mindig tökéletessek, nem is mind igazi Haiku, hanem csak Haiku formában megírt gondolat. Hihetettlen mennyire belémvésődött, e két ország természetének a különböző kinézése. Ott, amikor az egyik ismerősömnél voltam, kinn beszélgettünk, és láttam, még egy karó árnyékában is elszáradt a fű.
Itt pedig nem egyszer csodálkoztam, hogy még néha az a karó is kihajt, amit a folyósbab mellé verek, hogy a bab felfolyon rá.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni