a mai sétám
az erdőbe vezetett
őszi fák közé
***
fájdalmas érzést
éreztem lábam alatt
kavics okozta
***
egy fának dőlve
lyukas cipőmet nézve
arcomhoz kaptam
***
jobb kezem a fán
bal kezem az arcomon
testvérek vagyunk
***
mi ott szótlanul
mint két öreg gavallér
csendben hallgatunk
***
az idő elszállt
mindkettőnkön meglátszik
kérgesek lettünk
***
ő lesz a fejfám
talán a koporsóm is
végső utamon
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szívbemarkoló!!!!!
Szép hasonlat, egybeolvadás!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Hihetettlen, hogy egy ilyen őszi sétán, mi minden eszébe nem jut az embernek. Mint Albert Camus is leírta:
"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik"
Igen, és amikor az ember ebben a hangulatban van, akkor még el is hiszi, hogy őneki is lett, vagy lesz egy "második tavasz", de nagyon gyorsan észrevesz:
…ez bizony az ősz, nem a második tavasz…
Köszönöm, hogy olvasol, és
üdv Tóni