Lelkemben úgy fáj a hiány.
Nem ölelhetlek ma sem!
Üvegen sikoltó gyémánt
Karcolata a szívem.
Vágy bűvölete igéz
Szenvedő szívemhez utat.
Lágyan simogató kéz
Emléke bőrömön suhan.
Szemhéjamon égőn vibrál
A tegnapi puha csók.
Szívem kínnal égbe kiált:
Nem tegnap akarom! Most!
Imát rebeg tűzforró szám:
Csókod enyhítse vágyam!
Szerelmes ölelésed után
karodban égjek lázban!
Érezzem a vad szenvedély
Tűzpiros égig repít!
Testem íves gyönyörben ég,
Mit szerelmed csendesít.
4 hozzászólás
nagyon tettszik, pont ebben az állapotban lebegek most, úgyhogy nem nehéz átérezni az egyes sorokat…köszönöm az élményt!
Nem csoda, hogy gyakran idézik! Gratulálok hozzá. Tényleg nagyon kifejező, akik nem tudják maguk is ilyen jól megfogalmazni a gondolataikat, kénytelenek egy kész műhöz nyúlni, és ha már, hát akkor legyen valami kimagasló! Nekem legjobban az tetszett, hogy “Üvegen sikoltó gyémánt/ Karcolata a szívem.”
Tetszenek a képek. Jók a rímek. Dallamos.
szia
Nagyon örülök, hogy nektek is tetszik. Azt hiszem ez a legjobb versem. 🙂 Még van mit fejlődnöm azért. Köszönöm, hogy megnéztétek, és hozzászóltatok.