Te, aki arra születsz, hogy szülj,
s a szenvedésre készülj,
ha gyönyört ölelsz,
te, aki a ránk eső-rész-poklot is hordozod,
és nem szabad mondd, hogy jaj!
mert hogy másnak is fájjon,
nem akarod.
Te, aki eltekered a vekkert, mert tudod:
a hajnali szó ébresztőnek édesebb,
te, aki dologgal kelsz és fekszel
halvány lámpafény mellett,
mert alszanak a gyerekek,
te, kinek munkája fizetsége csak a bosszúság,
mert szobafogságodnak semmi látszatja,
te, aki állva kanalazol:
talán a tálban több marad,
te sokszor ünneplő,
de ritkán ünnepelt,
te, férfi-gyengeségünk vánkosa,
te, hálátlanságunkért büntess
és ne szeress!
4 hozzászólás
Kedves Gusztav!
Mgérintett a versed!
Csodaszép,ihletes gondolatok!
“és nem szabad mondd, hogy jaj!
mert hogy másnak is fájjon,
nem akarod. ”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszi, kedves Sailor!
Szeretettel: Gusztáv
Kedves Gugi,
ezt jól összehoztad, de biztos, hogy ilyenek a nők? 🙂
Bár alaptermészetüknél fogva általában “anyáskodók”, mégis van egy harcias “énjük” is, amelyet március 8-án érdemes félretenni. Te megtetted, így csak a szép és a jó maradt.
Köszönöm, hogy olvashattam a szemszögedből! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! El nem fogod hinni, sőt, senki más Nő, hogy a hetvenes években írt versem
arról szól, amit családomból hoztam, negyven év boldog házasságban a három gyermekünknél
én voltam a kotlós apa (így hívtak a külvilág),de a Nőt mai napig tisztelem, becsülöm(aki megérdemli)
Szeretettel: Gugi