Éjszaka bús csöndjében,
sűrű, fojtó sötétben,
hívó hangod hallom rég,
pedig el sem mentél még.
Mélyről tör fel sóhajom,
hátha te is meghallod.
Árva szívem megszakad,
mint elfáradt inganyag.
Futnék hozzád, repülnék!
Vagy tán mégis maradnék?
Magányomba bezárom
kiszárított virágom.
Ám azóta nem lelem
se nyugalmam, se helyem.
Nincs éjjelem, nappalom,
csak a jussom akarom.
Felrémlik múlt s a jelen,
kőszívedbe rótt jelem,
együtt átélt, szép esték.
Hívó hangod hallom még…
10 hozzászólás
Hogy lehet kőből a szíve,
Ha hívó hangja elér az éteren?
Tetszett a versed!:)
Kedves Borostyan!
Nagyon szep vesredhez gratulalok, es kivanom, hogy a hivo hang sose valljek hallhatatlanna!
üdv.:
hamupipö
Kedves Borostyán! Nagyon tetszett a versed, aranyos, kedves és még sorolhatnám a jelzőket. Gratulálok.
Kedves Dóra!
Lehet, hogy az a hívó hang segélykérés… Nem mindig "csak" a szerelemről szól az élet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Hamupipő!
A hallásom igazoltan kitűnő (papírom van róla), meghallom, ha a pokol mélyéről jönne is:)
Üdv: Borostyán
Kedves Csibe!
Örülök, hogy tetszett…
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szép vers, gratulálok!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm megtisztelő véleményedet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Merre tart, a versben vergődő lélek? Kavarog, háborog, számonkér… Szeretettel, Katalin
Kedves Katalin!
Kérdések, melyekre nem könnyű a választ megtalálni… Egyedül Isten tudhat mindent:)
Üdv: Borostyán