A nyári tó felett vitorla szárnyal,
a szél feszíti egyre távolokra,
körötte csirregő madárhadával
a napsugár fecseg megittasodva.
A mámorán kacagva kósza felhő
mosolyg a kékes égen úszva által,
idilli kép, nem is marad teendő,
csupán lebegni éden illatával.
De jaj, amott az ég sötétedik már,
megannyi furcsa fény cikázva villan,
a szél az ágakat csavarva kószál,
a szép idilli kép azóta hol van?
A vad vihar mohón, dörögve csap le,
akárha volna mérhetetlen ökle.
4 hozzászólás
Kedves Imre!
Tetszett nagyon!
Kár,hogy za idilli képre
“A vad vihar mohón, dörögve csap le,”
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
A nyár már csak ilyen… 🙂
Barátsággal, Imre
Gyönyörű versedhez
szeretettel gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Köszönöm, kedves Zsuzsa.