Illatom száll a széllel
Messze jár már az éjjel
Tovatűnő álom tán…
Hogy valahol rám vártál.
Illatom száll a fénnyel
Felkavarva reménnyel
Fűszerezve a kéjjel…
Vágyadat már nem érzem.
Illatom száll az idővel
Gondolatszárnyán elröppen
Napsütése, eső, s az éj,
Szél zúgása nevemben kér:
Ne felejts álmot, vágyat,
Napsütötte pici házat,
Kéjjel ringó gondolámat,
Érezd illatát Babádnak!
Örökké…
12 hozzászólás
Az illat előcsalja a régi emlékeket, téged sem fog elfelejteni, akinek írtad.
Rozália
Köszönöm Rozália, hogy olvastál!
Szomorkás, mégis könnyed verset írtál, kedves Falevél. Nekem nagyon tetszik.:)
Kedves Colhicum, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Falevél.
Szerintem a kedves illata nagyon sokáig elkiséri az ember. Nekem harminc évell ezelőtt volt egy szerelmem és az illatát még mindig felismerem, mert bennem él. Biztos, hogy a te kedvesed is érzi az illatod, ha nem vagy vele akkor is. Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm, hogy megírtad a véleményed és az emléked is megosztottad velem!
Szeretettel: Evelin.
Hangulatos.Az illatok mindig kötődnek valakihez(legalábbis nálam).Grt:Z
Köszönöm kedves Z, hogy megtiszteltél véleményeddel!
Számomra az illatok és a dallamok időkapszulaként működnek. Ezért reméltem, hogy ő is így érez majd!
Szeretettel: Falevél.
Jó lehet múzsádnak lenni!
Khm… Erre csak azt tudom mondani, hogy a múzsámnak lenni, nekem fájdalmas. Általában.
Bódító a versed!
Kedves Falevél!
Jó kis illatos vers.Ilyet sem olvastam még.Tetszett.
Barátsággal:Ági