a Karácsony fénye?
Mit gyertyák könnycseppjei festettek hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét
a Titokzatos Éjt?
Melyet megkoronázott csilingelő hangod,
mint egy szarvas-húzta szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt:
látom már!
A szegénység bekandikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott!
Izgalom, s öröm rózsái égtek arcodon.
Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre szelíd szarvasok.
Nem zeng a házban hatszínű dallam,
csodaváró hangon, égig érő sóhaj!
A fa körül ülve vártuk a Csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig csak magam vagyok.
Elment a Karácsony, elmegy évről-évre.
Elhagy az Ünnep, s pőrén magam vagyok.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Szép karácsonyi versed szomorúan végződik. Sajnos, ilyen az élet, családunk tagjai emennek, s amikor magunkra maradunk, csak a régi szép karácsonyokra emlékezünk, amit nehéz elfeledni.
Kívánok Neked kellemes, boldog Újsztendőt. Ne szomorkodj. Olvassál jó könyveket.
Szeretettel olvastam versedet: Kata
-szívből köszönöm meleg szavaid, véleményed és értékelésed. Igazán megsimogattad lelkemet! Kívánok Áldásban, sikerben, szeretetben gazdag Új Esztendőt sok-sok szeretettel Néked! Zsuzsa