Ideje volna már megírni "a" verset:
a művet, mely mindent kifejez,
és szelíden mindenkit a fénybe kerget
– s engem is –, legfőbb reményem ez…
Egy rész-élet bölcsessége benne volna,
hogy e lét-eszencia után
édes összhang születhessen ott, ahol ma
szív és elme csatázik sután.
Nem elfedné, feltárná az igazságot:
látná az olvasó, hogy állat
(vagy isten is, ha valóban megadatott);
s ha leesett, hát föl az állat…
…immár nyugodtan.
(Az alapra falat, ablakot a fényre,
az úthoz ajtót – tudom már, mi végre.
A tető ráér, emelet a gondom;
álmom a holnap; a nappalom: otthon.)
5 hozzászólás
Kedves Gyula!
Most kifejezetten ezért a versért léptem be. Szerintem nagyot alkottál, lehet, hogy éppen az "a" vers – bár még fiatal vagy, ki tudja… Számomra a hited megvallása, mert igazságról, alapról, ajtóról beszélsz, ezek pedig egyetlen személyben testesülnek meg.
Szívből gratulálok: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm az elismerést. Dolgoztam is vele 🙂 Én ugyan nem beszélnék "hitről", de talán illik meghagynom a vers különféle értelmezéseinek lehetőségét, ha már kiraktam a végére a pontot (nem is beszélve a zárójelről)… 😉
Üdv.: Gyula
Szia!
Gratulálok a versedhez. Nagyon tetszik, mindamellett azt gondolom, hogy "a" vers nem létezik. Amikor egy-egy vers "kibuggyan", akkor abban a pillanatban az "a" vers. Az az a helyzet, állapot, öröm, bánat stb. ami a "minden". Aztán persze ez a "minden" változik…
Persze ez csak az én véleményem.
Gratulálok!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszönöm a véleményt 🙂 Valószínűleg igazad van, én sem igazán hiszem, hogy az a vers létezik. Inkább idealizmus, vágyálom ez (a zárójeles befejezésnél már szinte vízió). De nem is szó szerint verset szeretnék! Főleg igaz legyen – de tömör és szép is, mint egy vers, hogy az emberek elolvassák. Az sincs ám sehol, hogy én akarnám megírni! 😉
Gyula
Szia Gyula!
Remek vers! Én is csak gratulálni tudok hozzá.
Üdv
Zoli