Ébredezés morzekódja dünnyög
a paplan hullámnászát figyelve,
reggel rugdossa hallójáratom,
holttá tesped az éjszaka nyelve.
Hajnal vérszerződését odáznám,
de eremben most minden túlfolyik,
a talpam kávét szentelni indul,
óramutatóm időt gombolyít.
A mindennapok satuja szorul
tetteim kopott másolatára,
ismételt mozdulataim között
kópiám a megmentését várja.
Magamra öltök zsúfolt utcazajt,
mint kabátot egy fázós délután,
bakancsom a nappal sarába lép,
mocska aggastyán, akár dédapám.
Percet perget bennem a rohanás,
unva bólogatnak járókelők,
visszaintenék, de ki mellettem
robog, közöny gőgös sávjába lök.
3 hozzászólás
Szia A.! 🙂
Én ugyan viszonylag frissen ébredek a hajnalok 90 %-án, de átérzem, mert az a 10 % nehéz, még maradnék…
Engem a morze-kód helyett Gary Moore ébreszt, így alapból pozitívan indul a nap. Nagyon tetszik a modern gondolkodásmód, amit belecsempésztél a versbe. Rengeteg igazság rejlik a sorok között, a hétköznapok taposómalma és a megszokott rituálék. Remélem, ezt csak kitaláltad, nem így éled, mert ha igen, akkor nem irigyellek. Nagyon fontos, hogy jobb lábbal érkezzünk a talajra, mert az egész napunkat meghatározhatja. Utána már minden szebbnek tűnik. 🙂
Jó ez a vers, mert azt hiszem, a nagy tömegek ébredését és indulását jelenítetted meg.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Én bizony beletartozom a maradék 10%-ba. Egy kellemes zeneszám ébreszt, de iszonyúan haragszom rá, amiért kizökkent a szunyából. Olyan beledörmögés féle ez, amikor épp a másik oldalamra fordulnék. 🙂
Maga a vers inkább általánosítás, más helyett még nem kezdtem napom. Bár a mindennapok mókuskerekébe időnként beszállok, azért vannak kivételes helyzetek, emberek. Az már egy újabb vers lenne.
Köszönöm, hogy olvastál.
A.
Kedves Kankalin!
Versem általánosításon alapul, de nem hiszem, hogy tévednék. Köszönöm, hogy olvastál.
A.