A hangulat idén is sietve elolvadt.
Butus szánkók szabdalják a sarat,
s csizmáikkal fel-feltépik a hidegtől kifakult, jeges foltokat.
A fa árván áll a szoba közepén.
A halványan pislákoló tűzfény féltőn ölti fel göcsörtös alakját
és átkarolva, lassan körbevezeti a kis házban.
Kopasz, töredezett gallyain még ott himbálóznak
a huncutul eltűnt szaloncukrok,
a mézeskalács-angyalkák leharapott szárnyai,
a futkározó, önfeledt gyermekkacaj,
s talpánál, mint megannyi rég kiszáradt szeretetcsepp,
egy maroknyi feltört dió.
Csend van. Csak az otromba szél búg be olykor,
megrémítve a remegő, apró lángokat.
És hirtelen megtörik. Gyengén, megfáradtan zuhan a haldokló tűzbe,
majd egy pillanatra megújul boldog, ifjú fénye,
s melegével beteríti újra a kis házat,
hol ismét csak a Jézuska kívánt boldog karácsonyt.
6 hozzászólás
Nagyon érdekesen írsz és teremtesz meg egy hangulatot. Elvittél abba a házba. Ott voltam én is.Örülök, hogy olvashattam.
Érdekes értelmezése a karácsonynak. "a mézeskalács-angyalkák leharapott szárnyai" – ez a sor fogott meg a legjobban, azt hiszem.
Szia AmigoH! 🙂
Tetszett, amit a fórumra írtál! 🙂
Bejöttem hozzád a magam sajátos irodalmárságával, leírom neked a verssel kapcsolatos érzéseim. Első látásra távol áll tőlem a forma. A tartalom szélsőséges. Hol a megszokott melegség, hol a kikerülhetetlen karácsonyi sablonok kerülnek előtérbe. Az elcsent szaloncukrok életet és pajkosságot sugallnak, a csend szomorú és fájdalmas.
A gondolatok tartalmasak, mélázni lehet rajtuk. A rímek érdekesek, nekem az utolsó két sorban hiányérzetem van emiatt, mert a gondolat csodás, az összecsengés nem. Az utolsó előtti sorban változtatnék.
Egyébként tetszett a vers, sokkal mélyebb, mint azt a formája sugallja. Adtam magamnak egy pofonkát. 🙂 Nem ítélhetek a látszat alapján. Ha nem írsz a fórumra, talán soha nem olvasom e verset. Kár lett volna érte! 🙂
Kicsinyenként nézem a többit is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen!
A forma alatt az ünnep kategóriát érted (mert egyébként nincs semmi különös formába téve a szöveg)?
Örülök, h megfogott a többrétegűseg. Igazság szerint felkértek, hogy egy itteni színház folyóiratába írjak karácsonyi verset, és nem volt könnyű, mert ilyenkor elvinné az embert a karácsonyi mézes-mázas giccs, amit egy bizonyos szinten kénytelen voltam benne hagyni, mert akkor nem lett volna karácsonyi a vers. És ilyenre sikeredett. Nekem egyébként az egész végével van egy kis gondom, kivéve az utolsó sort, de nem találtam rá megoldást, és szerintem a közeljövőben nem is fogok hozzányúlni.
Érdekes, h felhozod a rímeket. Azért mert számomra nincsenek. Tudom, az elején, mondjuk van, ezek amolyan véletlen-rímek, de később nem találtam egyet se.
Legjobbakat!
🙂 A forma alatt a versformát értettem. Örülök, hogy nem szokványos, amit írtál! Mézzel-mázzal tele a padlás! 🙂
Szerintem vannak benne rímek, nem csak az, amit említettél. A középrészben nincsenek, de ez nem zavaró. Nekem az utolsó előtti sor nem passzol valami miatt. Még mindig ez a véleményem. 🙂
Nekem ez túl prózai. Tudom, egyesek jönnek majd azzal, hogy prózavers… de én ezt a szót nem szeretem. Egy novella, elbeszélés részleteként jobban el tudnám képzelni.