Szeretem én ezt a tájat,
A szürke hegyek fellegét
A Hargita kelt tépő vágyat,
Ha itt hagyom szivem melegét.
A büszke fenyő suttogása
Felébreszt sok emléket.
Szárnyuk csendes suhogása
Úgy simogassa lelkemet.
Szép ez a hely:itt születtem,
Nem fáj ,hogyha bánt,ha sért,
Aranyat ,én kincset leltem:
A szülőföldem melegét!
Itt a helyem ,nem mehetek,
Nem hagyhatom el soha.
Küzdök én is itt ,veletek,
Hogy legyen e népnek jobb sora!
[IG_KITOLT]
3 hozzászólás
Megengedem magamnak,hogy azt mondjam:így többet ne írj!
Egyebeket a belső postán.Rádszólhatok így,mert főldied vagyok s merta melldöngetős magyarkodás nem kenyerem.
Tisztem,gyogyo!
Ebben a versben semmi szélsőségest nem érzek,magyarkodást azt éppen nem.
A vers azt sugallja,hogy maradni és nem elvándorólni,szülőföldedről.
A vers irója valahól a Hargita közelében lakik,mert ha a Bakony közelében lakna
bizonyára azt verselte vólna meg.
Jó a vers,köszönnyük!
gyogyo…tök gyogyo vagy