By Liecht.
Do liege neui Büecher uf em Tisch,
Und d'Lampe brennt – i soll e wenig lese,
Händ d'Tante gseit, i heig e gueti Stimm, –
Und gegenüber sitzt das liebsti Wese!
Es strickt und strickt, ich aber lies und lies,
Und dusse schneit's; die beide Tante gähne,
Und schlofe-n-y, und wie-n-i übrelueg,
So gseh-n-i in de schöne-n-Auge Thräne;
Nit vo der Gschicht, vo der i glese ha,
Es het e-n-andre Grund und tiefer lyt er.
Ganz still isch's gsi, nur's Tiktak vo der Uhr
Und 's klopfed Herz – bis daß Es seit: lies wyter!
I stackle wyter, – 'S het der Mueth nit gha
Mi rede z'losse, i bi folgsam bliebe.
Bald druf schloht's langsam achti, und das het
Die Tante gweckt, sie händ sich d'Auge griebe.
Jakob Burkchard
A világosságnál
Most, új könyvek vannak itt az asztalon,
a lámpa ég, nekem egy kicsit olvasnom kell,
a nénéim mondták, nekem oly jó a hangom,
ők szemben ülnek, kiket annyira szeretek.
Csak kötnek, kötnek, 's én olvasok, olvasok,
kinn hull a hó; mindkettő most egy kicsit ásít,
lassan elalszanak, de most, hogy rájuk nézek,
a szép szemükben egy-egy könnycsepp játszik.
Nem a történtekről, melyeket most olvastam,
más oka van annak, ami ott benn a mélyben fáj,
hatalmas csend volt itt, csak az óra vert lassan,
a szívük dobogása mondta: Csak olvass tovább!
Én dadogtam tovább, bátorságom nem volt,
hogy valamit is mondjak, szófogadó lettem.
Nem sokkal később, lassan elütötte a nyolcat,
és a szemüket dörzsölve, őket felébresztette.
Fordította Mucsi Antal