ha nem fogja kezem senki sem,
s az idő vasfogai közt őrlődött
betonplacc szilánkjai
pattannak begubózott szívemen.
Felmetszik, mint egy duzzadt hólyagot…
”Minden rendben?
Köszönöm, jól vagyok.”
Csak egy karcolás,
mit egy emlék ejtett,
egy édes-bús, fájó,
el nem felejtett.
13 hozzászólás
Kedves Csaba!
Szépen megírtad azt az állapotot, amikor az ember letargikus állapotban, kiábrándultan éli mindennapjait egy csalódás miatt. Az utolsó négy sor tökélyre viszi a verset. Nagyon szép befejezés!
Gratulálok!
Csaba nagyon jól írtad meg,hogy milyen fájdalmas is az, ha gyakran, ugyanott "sebződünk"meg. Valahogy meg kéne védeni azt a helyet……
Kedves Csaba!
Ismerős érzés! Gyönyörűen írtad meg!
Szeretettel:
Nairi
A helyek ugyanazok maradnak. Az utak is. Csak megváltoznak, átalakulnak, jó vagy épp rossz értelemben. Az utitársak cserélődnek. Időnként újak csatlakoznak, de sokszor sajnos egyesek elválnak tőlünk. Ezek a helyek aztán időnként leővájják az emlékeket újból és újból…
Köszönöm nektek!
Kedves Csaba!
Jó ez a "vasfogas-betonplaccos kép. Szinte átérzem fájdalmadat, azt a megsebzett szívet, mikor felváltva kapod a pofonokat az élettől. "Minden rendben?/Köszönöm, jól vagyok." Ez is ismerős. Szívvemből szóltál ezzel a verssel. Klassz.
A.
Köszönöm, kedves Andrea! Hatalmas a szíved, azért írtad két "v"-vel. 🙂
Bocs elírtam: szívemből. Brrrr….
Kedves Csaba!
Valami gyönyörű e versed, remekmű többi műved között!
Szretettel gratulálok hozzá! Üdvözlettel: Zoli
Kösz szépen, GaZo!
Szia Csaba! 🙂
"… járatlanért el ne hagyd!"
Nagyon szomorú ez a vers, de stabil. Tőled megszokottan precíz, tömörségében is sokatmondó, el nem felejtendő.
Hááát, a "járt utat…"
Inkább írj, jól csinálod! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, Kankalin! 🙂
"Járom az utam", csak töri a vállam a járom. 😀 Na jó, nem marháskodom el. 🙂 Köszönöm kedves szavaidat!
Kedves Csaba!
A közmondás szerint járt utat járatlanért el ne hagyj. Hát, bizony a versírást te se hagyd el, mert nagyon jókat tudsz alkotni. Mint ez is. Fura, hogy jelen világi elemeket is használsz mégis olyan régiesnek tűnik maga a téma a tartalom. Egyperces vers, amiben bele van sűrítve egy emlék. Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm, hogy ezt is olvastad. 🙂 Igen, bizony egy emlék ihlette a verset, egy utca kövezete, amelyet korábban egy másik személlyel is róttam időnként, de néhány éve már nélküle. :((((((((((((((((