Az emberiség ősi álma a repülés képessége,ám még ennél is fontosabb volt számára az örök élet elérése, vagy annak meghosszabítása. Ennek érdekében számos kutatást végzett számos tudós, genetikus és egyéb neves személy. A probléma a halálozási korral kapcsolatban leginkább ott kezdődött, hogy ugyan a Biblia az embernek 70 évet szab élettartamnak, ám az állatok sorra hatszor addig élnek, mint amennyi ahhoz kell, hogy „felnőtté váljanak”, tehát az embernek papíron kb. 150 évig kellene élnie. Ahogy azonban a történelem során folyamatosan fejlődött a technika úgy vált egyre biztosabbá a cél elérése, s talán már nincs is olyan messze a révbe érés.
Az ókorban az elsők közt volt, a témával foglalkozók közül Arisztotelész. Ő a folyamatos meleg környezetben való tartózkodást a különböző olajokkal való bőrkezelést (annak gyakori bekenését), esetleg az abban való fürdést javasolta, az élet meghosszabításának módjaként.
A görögöknél azonban nem Arisztotelész volt az egyetlen, aki a témával foglalkozott. Az ókori világ legnevesebb orvosai is sokat tettek az ügy érdekében. Galénosz és Hippokrátész is próbálták megtalálni a örök élet titkát, de ők sem jártak egyelőre nagyobb sikerrel, kétes módszereket dolgoztak ki, hogy elérhessék céljukat, ám ezek sem érték el a kívánt hatást.
Később a rómaiaknál a fiatalság forrását a herékben látták megtestesülni, így rengeteg rabszolgájukon kísérletezni kezdtek. Hitük alapja az volt, miszerint a férfiak elvesztve heréiket, ill. annak működőképességét, motiválatlanná, kövérré, életunttá és „korán halandóvá” váltak, azaz nagyjából pont az ellentétévé egy erős fiatalnak. Annak különböző módokon való elfogyasztása révén úgy látszott ideiglenesen el is érték a kívánt célt. A „kezelt” emberek úgy tűnt visszanyerték fiatalságukat, ám a hatás csak ideiglenes volt, ezen kívül a rabszolgáknak ezentúl „nem vették hasznát”. A római példa tudása azonban, mivel úgy tűnt mégsem különösebben eredményes így feledésbe merült.
Később az ókori és középkori világ számos jeles tudósa, és orvosa majd az alkímia ismerői próbálkoztak elérni a kívánt a célt. Paracelsus például kidolgozta elméletét, miszerint: „ami kis adagban gyógyszer, az nagy adagban méreg”. Korában varázslónak tartották, és olyannak aki feltudja támasztani a holtakat is, már életében legendává vált. Ám hiába volt a rengeteg próbálkozás, úgy tűnt nincs módja az élet meghosszabbításának.
Aztán az utóbbi néhány száz évben ismét megszaporodtak az örök élet megszerzésére irányuló kutatások. Újra felvetődött a gondolat, miszerint a here, ill. annak tartalma, a fiatalság forrása. Ám ez esetben tovább mentek a kísérletezésben, és here-kivonatokat, készítettek, valamint úgy tűnt az állatok ugyanezen testrészei is hatásosak, így szomorú időszak következett a különböző állatokra, mint pl. a kakasok, majmok tengerimalacok, patkányok, stb.. Idős férfiaknak sikerült visszaadni fiatalságát, még egy 72 éves férfinál is komoyl eredményeket értek el , aki korábban fizikai munkás volt, ám az utóbbi időben, teljesen megszűnt késztetése a nemi életre, amire korábban büszke lehetett, hatalmas izmai ellenére, hamarosan sokat fogyott és igen gynegének érezte magát. Majd őt is kezelve a here-kivonattal, nemi élete huszonéves korát kezdte idézni, szeretőt „szerzett”, „visszahízta korábbi izmait és így erejét”. Ám ezekkel sem sikerült tartós eredményt elérni. A szerek hatásai továbbra is csak ideiglenesnek bizonyultak.
Később felfedeztek a penicillin mellett sok más, korukban csodaszernek tartott medicinát, ám úgy tűnt az életet ezek sem hosszabítják meg. Orosz kutatók továbbá felfedeztek korábban, egy Kaukázus-környéki falvat ahol az emberek mind száz év feletti kort értek meg. A későbbi kutatásból az derült ki, hogy a falu lakói mind egyfajta helyben termelt kefírt fogyasztottak napi rendszerességgel.Felfedezték, hogy olyan anyagot tartalmaz, amely gyakorlatilag fertőtleníti az ember emésztőrendszerét, azt ily módon egészségesen tartva.Később az is kiderült, hogy mint az összes embernéla Földön, a halált nem maga az öregedés okozza, hanem az, hogy megörgedve a szervezet már annyira legyengül, hogy általánosságban enyhébbnek tekinthető betegségekbe hal bele az adott ember. A 2. világháború vége felé közeledve, úgy tűnt orosz tudósok, felfedeztek egy „csodagyógyszert”, amely úgy tűnt a sebek és betegségek hatékony kezelése mellett az életet is meghosszabbítja. Ám erről a háború után szigorú hallgatás következett, ami máig folytatódik.
Nem túl régi az az állatkísérlet amelyben patkányokat „köteleztek” diétára, egy másik csoporttal szemben amelyek annyit ehettek amennyit akartak. A diétás csoport azonban a másik csoport tagjaival szemben 20-30%-al tovább éltek. Ez a kutatás vezetőjét annyira meglepte, hogy rögtön fogyókúrába kezdett.
Az „örök életért folyó harcba” később más országok is csatlakoztak, ennek eredményeképp, úgy tűnik az amerikai kutatók ígérete szerint, meglehet, hogy hamarosan 130, vagy annál további életkort is tudnak szavatolni. Ugyanakkor ennek a hírnek a hitelessége nem bizonyított.
Újabb ígéretek, és hasonló meglátások szerint meglehet, hogy módot találnak a cél elérésére még akár a mi életünkben.